A Veterán Autó és Motor 2010. szeptemberi számában cikk jelent meg „Harminc vagy harmincegy" címmel.

Tekintettel arra, hogy a cikk téves megállapításokat is tartalmaz melyekre számos észrevételt kaptunk, az alábbiakban közöljük jogi igazgatónk Dr. Néveri István okfejtését, mely megegyezik a Mavamsz elnökségének egységes álláspontjával.

Huszonkilenc, harminc vagy harmincegy

Klasszikusokat idézni vagy pontosan szabad, vagy sehogy - tartja magát a mondás, József Attila után szabadon. Az intelem azonban túlmutat az irodalmi kötődésen és az életünk minden mozzanatát átszövő jogszabályok esetében ugyancsak megfontolandó. Pontatlan továbbá az idézet akkor is - különösen egy jogszabály esetében - ha az nem teljes, ha csupán igazunk alátámasztása érdekében, netán önkényesen kiemelünk belőle egy-egy részletet.

Miről is van szó? Mindenekelőtt essünk túl a muzeális jellegű járművek meghatározására és részben minősítésére vonatkozó két alapvető jogszabály pontos idézésén és annak rövid, de tárgyszerű elemzésén, majd engedtessék meg néhány szó arról a jelenségről, amelyet „egyre élesebb", olykor „sportszerűtlen elemeket" is tartalmazó vitaként kíván jellemezni egy múlt havi írás.

Nem titok, a járművek muzeális minősítésének időpontjáról van szó, a Veterán szeptemberi számában megjelent eszmefuttatás apropóján. A cikk szerzője egy konkrét minősítési és forgalomba helyezési ügy kapcsán több alkalommal idézi a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 18. § 14 pontját, illetve annak egy sorát: „muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak..." És itt vége az idézetnek, amely az írás végkicsengésének szempontjából érthető is, hiszen a 30 év az 30 év, mi is a születésnapunkon leszünk 30, vagy akár 70 évesek. A hivatkozott jogszabály azonban pontosan így szól: „E törvény alkalmazásában muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak, használata kizárólag a jellegével összefüggő célból történik, továbbá az eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították. A jármű muzeális jellegének megállapítására és igazolására az 5/1990. (IV.12.) KöHÉM rendeletben foglaltak az irányadók."

Nem véletlenül idéztem fentebb a törvény címét is, miszerint mindez a gépjárműadóról szóló törvény értelmező rendelkezései között kapott helyet, és valóban, „e törvény alkalmazásában" a törvényalkotó megelégedett azzal, hogy a 30 éve gyártott gépjárművek esetében állapítható meg a muzeális jelleg. Ez a törvény nem bonyolódik bele, hogy mit jelent a „30 éve gyártott" kifejezés, mert - és ezért van szükség a teljes és pontos idézetre - megteszi egy másik jogszabály, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelet. A két jogszabály együttes és tárgyilagos értelmezése a muzeális minősítés időpontjának meghatározása körében pillanatok alatt tiszta vizet önt a pohárba. A rendelet VI/A fejezete, ezen belül is a 19/A. § /2/ bekezdés g) pontja szerint „a muzeális jellegű jármű a gyártási éve alapján a következő kategóriák egyikébe sorolandó:...az 1971. évben és az azt követően, de legalább 30 naptári évvel a minősítés éve előtt gyártott jármű a nosztalgia III. (G) kategóriába tartozik."

A rendelet tehát a muzeális minősítés követelményeként határozza meg azt, hogy a minősítés éve előtt legalább 30 naptári évnek el kell telnie. Jogi végzettség nélkül is kijelenthető, hogy a naptári év január 01-én kezdődik és december 31-én fejeződik be. Amennyiben egy jármű életében ilyen naptári évből eltelt 30, és természetesen az egyéb követelményeknek is megfelel, bátran vihető muzeális minősítésre. Ha nem telt el a minősítés éve előtt csak 29 naptári év, akkor bizony - a jelenlegi szabályozás szerint - várni kell. Még konkrétabban, ha egy járművet 1980-ban gyártottak, legyen ez a gyártás az 1980-as év bármelyik napján, akkor ez a jármű 2011. január 01-től kaphat muzeális minősítést, mert 2010-ig, vagyis a rendeletben megjelölt muzeális minősítés évéig csak 29 naptári év telt el. Egy másik példával élve, ha egy gyártó járműve a nyilvántartása szerint mondjuk 1981. február 9-én gurult le a szalagról, akkor ez a jármű legkorábban 2012-ben kaphat OT-s rendszámot, annak ellenére, hogy a tulajdonosa már 2011. február 9-én ünnepelheti féltett kincsének a 30. születésnapját.

És most röviden a jelenségről. Nem vitatom, hogy a „legalább 30 éve gyártottak" és a „30 naptári év" kifejezések értelmezése során eltérő időtartamok kerülhetnek kiszámolásra. Még azt is elfogadom, hogy a két jogszabály ebben a kérdésben nincs teljesen összhangban, de ne felejtsük, hogy a „legalább 30 éve gyártottak" kifejezést az 1991. évi LXXXII. törvény, tehát egy adótörvény jelöli meg, maga is kijelentve, hogy az adott értelmező rendelkezések „e törvény alkalmazásában" értendőek. Ez persze nem zárja ki a hivatkozás lehetőségét, de épp ez a bizonyos 14. pont jelöli meg a részletjogszabályt, amely viszont már kétséget kizáróan pontos és egyértelmű. Azt tehát kijelenteni, hogy az eddigi joggyakorlat törvénysértő volt, a legudvariasabb kifejezéssel élve is tévedés.

A jelenlegi szabályozás mellett szól továbbá az is, hogy egy jogszabályt oly módon szükséges megalkotni, hogy azt az egész országban mindenre és mindenkire nézve azonosan lehessen alkalmazni. Nem kívánom a tisztelt olvasót olyan jogi szakkifejezésekkel elborzasztani, mint területi-, vagy személyi hatály, de ehhez kapcsolódik a hivatkozott írás másik megkérdőjelezhető megállapítása, miszerint „1963-tól a járműgyártók olyan alvázszámokat alkalmaztak, amelyekből a gyártás ideje hónap szerint is megállapítható." Nem vitatom, hogy ilyen is van, azt sem, hogy 1970-től a járműgyártók jelentős része áttért erre a módszerre, de korántsem mindenki. Ezt a kérdést is erősen leegyszerűsítve említi a hivatkozott múlt havi írás, félő, hogy csupán a konkrét eset törvénysértővé történő minősítésének alátámasztása érdekében.

Tegyük tehát a helyére az alvázszám kérdését is. A gépjárművekben jelenleg is használt 17 jegyű jármű azonosítási szám (VIN - Vehicle Identification Number: magyarra fordítva alvázszám) felépítését az ISO 3779-1983 számú szabvány tartalmazza. Ez a szabvány 1982-ben került elfogadásra, akkor 25 ország csatlakozott az alkalmazásához, többségében a fejlett járműgyártással rendelkező nemzetek közül. Rögtön az indulásnál az alkalmazók között találjuk hazánkat is, nem csatlakozott viszont néhány kiemelkedő járműgyártással rendelkező ország, köztük pl. Nagy-Britannia. Tény az is, hogy függetlenül a szabványhoz való csatlakozástól, vagy annak elmaradásától, a gyártók többsége alkalmazta és alkalmazza ma is ezt a szabványt. Ez lehetőséget ad arra, hogy az alvázszám 10. karaktere a gyártási évet adja meg, azonban ez csak lehetőség, és nem kötelező, így néhány gyártó, pl. az Alfa Romeo, a BMW, a Peugeot, vagy akár a Toyota nem alkalmazza.

A cikk írója is „szinte minden gyártótól" beszél, de a szinte minden gyártó, nem azonos minden gyártóval. Jogszabályt viszont úgy kell hozni, hogy minden jármű vonatkozásában alkalmazni lehessen. Lehetetlen típusonként önálló rendeletet megfogalmazni, csupán azért, mert az egyes típusok alvázszám összetétele eltér egymástól. Egyszerű hasonlattal élve a Büntető törvénykönyv sem „szinte mindenkire" vonatkozik, hanem mindenkire. „Magyarul és nyelvtanilag" lehet, hogy eltelt 30 év 1980 márciusa és 2010 áprilisa között, de nem telt el 30 naptári év. Azért is helyes továbbá a naptári év szerinti meghatározás, mert a 30 naptári év minden esetben 30 marad, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz az adott jármű alvázszáma. És hol vagyunk még attól, hogy a gyártási év és a forgalomba helyezés éve gyakran eltér egymástól.

A hivatkozott cikkben említett hivatalokkal, hatóságokkal és azok vélt, vagy valós sérelmeket okozó eljárásaival a konkrét ügy pontos ismerete nélkül nem kívánok foglalkozni, nem is lenne e sorok közé való. A konkrét ügyről csupán annyit, hogy egy 1980-ban gyártott restaurált autó 2009 őszén törvényesen kaphatott FIVA-minősítést, mert 2009. december 31-ig a FIVA- minősítés határideje valóban 25 év volt. Ennek viszont semmi köze a muzeális járműként történő forgalomba helyezéshez - és ezúttal a legkevésbé sem a helytelen, vagy pontatlan jogi szabályozást kell okolni -, mert a forgalomba helyezést megfelelően szabályozza a már többször hivatkozott 5/1990. (VI.12.) KöHÉM rendelet 19)A. §-a. Az ismertetett jogszabályok alapján nem kerülhető meg annak a kimondása sem, hogy a hivatkozott 1980-as gyártási évű jármű muzeális minősítési okmányainak 2010. januárjában történt kiadása törvénybe ütközött!

Végül elengedhetetlennek tartok a veteránautós és motoros társadalom felé néhány megnyugtató szót is szólni. Senki ne higgye azt, hogy akár a minősítési rendszer, akár a nyilvántartás, vagy bármely más, a veterán járművekkel kapcsolatos jogi szabályozás recseg-ropog. Egy-két egyedi eset által felvetett kérdés sokkal inkább elősegíti a jogi szabályozás finomítását, mintsem parttalan vitákhoz vezetne. Attól azonban óvakodni kellene, hogy törvénytelennek minősítsünk egy olyan gyakorlatot, amely egyrészt hatályos jogszabályokon alapul, másrészt nem is olyan régen még konszenzus volt az alkalmazásában. Valamennyien azon dolgozunk, hogy az élet minden területén - amelyből a muzeális minősítés egy igen kicsi, ám számunkra igen kedves szelet - valóban kerüljön végre minden a helyére, nyelvtanilag, gondolatilag és törvényileg egyaránt. A jogszabályok az írott jog kezdetei óta csupán követni tudták a szabályozni kívánt életviszonyokat, olykor szerencsésen, olykor kevésbé. Jelen esetben a tárgyalt szabályozás inkább szerencsének mondható, vagyis ez esetben nyelvtanilag is, törvényileg is a helyén van minden, és bízom benne, hogy gondolatilag is követni tudja minden veteránautózással fertőzött betegtársunk. Ha pedig a muzeális minősítés bármely kérdésében a jelenlegi jogalkalmazás a változtatás igényét forrja ki magából, az MMB illetékesei lesznek az elsők, akik a javaslataikat megteszik.

Dr. Néveri István

Jogi igazgató

MAVAMSZ